Üdv.,
Nem tudom, hogy olvassa-e még valaki ezt a blogot, valószínűleg nem, de úgy döntöttem folytatom. Vagyis inkább újrakezdem. Visszaolvasva a fejezeteket, nagyon pocsékak és most végre van egy kis időm, hogy újraírjam őket, mert rájöttem egy csomó mindent nem is úgy akartam. Szóval először újra felteszem a fejezeteket javított verzióban, és ha lesz időm, amit nagyon akarok akkor írok.
Ja, és a képen Jonathan:)
Itt az első fejezet:
Jonathan szemszöge:
Január 25.
Kedves Naplóm!
Odette azt mondta így kezdjek bele. Tőle kaptam ezt a naplót a születésnapomra. De, hogy ki is vagyok én?
A nevem Jonathan Black, de általában mindenki Nate-nek szólít.
Ja, és még egy infó rólam… vérfarkas vagyok. A la push-i falka leendő alfája.
Igen, ugyanis az apám Jacob Black a mostani falkavezér, és egyben főállású szemétláda.
Hogy miért, arra majd később kitérek.
Az édesanyám, Rayner Ghastley egyszerű halandó.
20 éves volt, amikor megszületett a nővérem, Odette.
Annak ellenére, hogy apánk indián, ez csak rajtam látszik meg.
Ody sötét szőke haja, sárgás barna szeme és porcelánszépségű, hófehér bőre nem épp az indiánokra vall.
Nem sokkal nővérem születése után jöttem én.
És ennek már 5 éve.
Igen, még csak 5 éves vagyok. De már 3 éve úgy nézek ki, mint egy 16 éves normális ember.
És ez így van Odyval is.
Dr. Cullen szerint valamelyik felmenőnkben van egy hibás gén, ami valami miatt mutálódott és ezért nőttünk meg ilyen gyorsan.
És itt jönnek a képbe Cullenék.
Az erdő másik végében laknak, és vámpírok.
Persze a jobbik fajtából, hisz vegetáriánusok, azaz nem támadnak emberekre, csak állatokból táplálkoznak.
Na és akkor most elmesélem, hogy miért is egy rohadt seggfej az apám.
Edward Cullen felesége Bella, még ember volt, amikor összeházasodtak, ergo a nászéjszakán Bella hatalmas kockázatot vállalt.
És meg is lett a következménye. A félig ember, félig vámpír Renesmee. Aki már a világra jövetelével tönkretette a családomat.
Rögtön a születése után apám belevésődött.
Anyánk ezt halálos nyugalommal viselte. Nem csinált balhét, nem veszekedett apámmal. Sőt, amikor Jacob áthozta Nessit, anya mindig úgy bánt vele, mintha a saját gyermeke lenne. Én el akartam költözni apám házából, az egész helyzet gyomorforgató volt, undorodtam az apámtól és nem tudtam felfogni anya miért nem?! Rayn maradni akart, én pedig nem hagytam őt egyedül.
Odette hirtelen természete miatt már sokkal előtte elköltözött River bácsihoz, anya testvéréhez. Egy hatalmas kúriában éltek, nem messze Cullenéktől. River, a felesége Katya, a lányuk Ryder, aki pár évvel volt csak idősebb Odynál, de ő is ugyanolyan gyorsan felnőtt, mint mi. És még Katya bátyja, Aleks is velük élt.
Nagyon ellentétes érzéseim voltak Aleks-szel kapcsolatban. Kedveltem is, hisz jó fej volt, szinte teljes hasonmása Emmettnek. Ő volt a család humorgyára. Viszont tartottam is tőle. Anya szerint ez természetes, mivel ő Odette pasija. És, mint rendes testvér féltettem a húgom. Még akkor is, ha tudtam Aleks tényleg szereti őt.
Mint már említettem ma van a szülinapom. Ody ragaszkodott hozzá, hogy tartsunk bulit is, én viszont nagyon nem akartam. Ha Ody és Jacob egy helyiségbe kerül, ott biztos balhé lesz. Nővérem utálta apát, de sosem árulta el, hogy valójában miért is. Sejtettem, hogy több van emögött, mint hogy Jacob bevésődött Nessibe.
A bulin a következő volt a vita tárgya (mert ők mindig találnak valamilyen ürügyet, hogy veszekedhessenek): Jacob elhozta Nessie-t.
Én speciel nem utálom annyira, hisz tudom, hogy nem ő tehet arról, hogy apám pont belé vésődött.
Odette viszont iszonyatosan gyűlölte. Őt is és Jacobot is. És nem ő volt az egyetlen. Ody és Ryder, amióta csak az eszemet tudom, mindig mindenben egyetértettek. Ebből következett, hogy ha már Ody sem szíveli Nessie-t, akkor Ryder sem. Persze unokahúgom nem volt ilyen felszínes. Mindenről volt véleménye, határozott és erős személyiség volt és annak ellenére, hogy nem sok mindenkit kedvelt, azon kevesekért, akiket mégis és a családjáért bármire képes lett volna.
Ryder előrelátóbb volt, mint a húgom, ezért ő nem jött le la-push-ba.
Odette viszont egy alkalmat sem hagyott ki, hogy vitázzon apámmal. Először jól leüvöltötte és lehordta a sárga földig Jacobot, aztán pedig dühös mozdulatokkal magával rángatta Alekset, aki egy sor bocsánatkérő pillantást intézve felém követte húgomat.
- Látom jól belelendültél az írásba Natie – hallottam meg a hátam mögül érkező hangot, és épp időben néztem fel. Anya mellett szorosan ott ügetett a család hatalmas, fekete kutyája, Zorat, akinek előszeretett szokása volt, hogy mindenkit összenyaljon.
- Ody azt mondta, ha holnapra nem írok legalább 20 oldalt, ezzel a könyvvel fog agyonütni
Anya csak egy apró mosolyt villantott felém, mikor mellém ért gyengéden végigsimított az arcomon és nyomában a kutyával az ajtó felé indult.
- Mentek valahová?
- Elviszem Zoratot meg a lovakat a partra sétálni. Jössz velünk? – hátrafordult, és vetett rám egy kérdő pillantást.
- Persze, csak elteszem ezt. Hova mentek Odették? – néztem rá anyára összeráncolt homlokkal
-Leks elvitte a nővéred Seattle-be, hogy vásároljon és lenyugtassa magát. – forgatta a szemét anya, miközben beszélt. Ő utált vásárolni.
- Tudod Anya. Fogalmam sincs, hogy Odette honnan örökölte a tulajdonságait. Nem hasonlít se rád, se Jacobra. – nevettem fel, viszont anya arcán olyasfajta fájdalom suhant át, amit még sosem láttam, pedig már láttam eléggé rossz állapotban. Tudtam, hogy nehéz élete volt. De hogy pontosan mi is történt vele, azt sosem árulta el. Viszont gyakran láttam éjszakánként, éjfél körül, amikor indultam járőrözni, hogy csendben zokogott a szobájában és egy szőke tincset szorongatott. Soha nem kérdeztem, hogy kié.
- Bocs, anya.
- Semmi baj, kicsim. Gyere, menjünk, úgy látom Ruby már ideges. – Rayn egy halvány mosolyt öltött fel, amikor kinézett az ablakon, aztán kilépett a szabadba.
Anya imádta a lovait. Amiből volt is pár… Ott volt az öreg Sapphire, a szénfekete csődör, aki még Ody születése előtt is anyáé volt.
Rayn a második lovat, Éjkirálynőt, egy gyönyörű szürke kancát Ody 1. születésnapjára vette neki. Odette volt az, aki örökölte anyánk hatalmas lóimádatát.
Sapphi és Királynő első csikói az Ikrek. A kívülről teljesen egyforma ébenfekete csődörök, Ruby és Diamond szinte teljes ellentétei egymásnak. Mondy világ életében nyugodt és megbízható csődör volt. Ruby viszont… Makacs volt, mint az öszvér és ha anyán kívül valaki rá mert ülni, az pár másodpercen belül repült róla.
És a legifjabb csikó, aki még alig múlt másfél éves, Lidérc. Anya kedvence.
Nem volt valami barátságos ló, viszont anya közelében egy igazi angyallá változott.
Anya mindenkiből a legjobbat hozta ki. Mindenki, aki ismerte őt, a közelében akart lenni, anya viszont jobban szerette a magányt. Furcsa ember volt. Amolyan igazi magányos farkas. De én nem bántam. Ha nyugalom kellett, vagy ha egy kis vigasztalásra vágytam, tudtam, hogy hozzá bármikor mehetek akármilyen bajom van.
Azt hiszem köztünk szorosabb kapocs volt, mint közte és Odette közt. Mindig vibrált köztük egyfajta feszültség, ami nem tudom honnan eredt. Igaz, soha nem is kérdeztem. Tudtam, hogy valamit titkol előlem, de úgy voltam vele, hogy ha fontos, akkor majd elmondja.
Odette azt mondta így kezdjek bele. Tőle kaptam ezt a naplót a születésnapomra. De, hogy ki is vagyok én?
A nevem Jonathan Black, de általában mindenki Nate-nek szólít.
Ja, és még egy infó rólam… vérfarkas vagyok. A la push-i falka leendő alfája.
Igen, ugyanis az apám Jacob Black a mostani falkavezér, és egyben főállású szemétláda.
Hogy miért, arra majd később kitérek.
Az édesanyám, Rayner Ghastley egyszerű halandó.
20 éves volt, amikor megszületett a nővérem, Odette.
Annak ellenére, hogy apánk indián, ez csak rajtam látszik meg.
Ody sötét szőke haja, sárgás barna szeme és porcelánszépségű, hófehér bőre nem épp az indiánokra vall.
Nem sokkal nővérem születése után jöttem én.
És ennek már 5 éve.
Igen, még csak 5 éves vagyok. De már 3 éve úgy nézek ki, mint egy 16 éves normális ember.
És ez így van Odyval is.
Dr. Cullen szerint valamelyik felmenőnkben van egy hibás gén, ami valami miatt mutálódott és ezért nőttünk meg ilyen gyorsan.
És itt jönnek a képbe Cullenék.
Az erdő másik végében laknak, és vámpírok.
Persze a jobbik fajtából, hisz vegetáriánusok, azaz nem támadnak emberekre, csak állatokból táplálkoznak.
Na és akkor most elmesélem, hogy miért is egy rohadt seggfej az apám.
Edward Cullen felesége Bella, még ember volt, amikor összeházasodtak, ergo a nászéjszakán Bella hatalmas kockázatot vállalt.
És meg is lett a következménye. A félig ember, félig vámpír Renesmee. Aki már a világra jövetelével tönkretette a családomat.
Rögtön a születése után apám belevésődött.
Anyánk ezt halálos nyugalommal viselte. Nem csinált balhét, nem veszekedett apámmal. Sőt, amikor Jacob áthozta Nessit, anya mindig úgy bánt vele, mintha a saját gyermeke lenne. Én el akartam költözni apám házából, az egész helyzet gyomorforgató volt, undorodtam az apámtól és nem tudtam felfogni anya miért nem?! Rayn maradni akart, én pedig nem hagytam őt egyedül.
Odette hirtelen természete miatt már sokkal előtte elköltözött River bácsihoz, anya testvéréhez. Egy hatalmas kúriában éltek, nem messze Cullenéktől. River, a felesége Katya, a lányuk Ryder, aki pár évvel volt csak idősebb Odynál, de ő is ugyanolyan gyorsan felnőtt, mint mi. És még Katya bátyja, Aleks is velük élt.
Nagyon ellentétes érzéseim voltak Aleks-szel kapcsolatban. Kedveltem is, hisz jó fej volt, szinte teljes hasonmása Emmettnek. Ő volt a család humorgyára. Viszont tartottam is tőle. Anya szerint ez természetes, mivel ő Odette pasija. És, mint rendes testvér féltettem a húgom. Még akkor is, ha tudtam Aleks tényleg szereti őt.
Mint már említettem ma van a szülinapom. Ody ragaszkodott hozzá, hogy tartsunk bulit is, én viszont nagyon nem akartam. Ha Ody és Jacob egy helyiségbe kerül, ott biztos balhé lesz. Nővérem utálta apát, de sosem árulta el, hogy valójában miért is. Sejtettem, hogy több van emögött, mint hogy Jacob bevésődött Nessibe.
A bulin a következő volt a vita tárgya (mert ők mindig találnak valamilyen ürügyet, hogy veszekedhessenek): Jacob elhozta Nessie-t.
Én speciel nem utálom annyira, hisz tudom, hogy nem ő tehet arról, hogy apám pont belé vésődött.
Odette viszont iszonyatosan gyűlölte. Őt is és Jacobot is. És nem ő volt az egyetlen. Ody és Ryder, amióta csak az eszemet tudom, mindig mindenben egyetértettek. Ebből következett, hogy ha már Ody sem szíveli Nessie-t, akkor Ryder sem. Persze unokahúgom nem volt ilyen felszínes. Mindenről volt véleménye, határozott és erős személyiség volt és annak ellenére, hogy nem sok mindenkit kedvelt, azon kevesekért, akiket mégis és a családjáért bármire képes lett volna.
Ryder előrelátóbb volt, mint a húgom, ezért ő nem jött le la-push-ba.
Odette viszont egy alkalmat sem hagyott ki, hogy vitázzon apámmal. Először jól leüvöltötte és lehordta a sárga földig Jacobot, aztán pedig dühös mozdulatokkal magával rángatta Alekset, aki egy sor bocsánatkérő pillantást intézve felém követte húgomat.
- Látom jól belelendültél az írásba Natie – hallottam meg a hátam mögül érkező hangot, és épp időben néztem fel. Anya mellett szorosan ott ügetett a család hatalmas, fekete kutyája, Zorat, akinek előszeretett szokása volt, hogy mindenkit összenyaljon.
- Ody azt mondta, ha holnapra nem írok legalább 20 oldalt, ezzel a könyvvel fog agyonütni
Anya csak egy apró mosolyt villantott felém, mikor mellém ért gyengéden végigsimított az arcomon és nyomában a kutyával az ajtó felé indult.
- Mentek valahová?
- Elviszem Zoratot meg a lovakat a partra sétálni. Jössz velünk? – hátrafordult, és vetett rám egy kérdő pillantást.
- Persze, csak elteszem ezt. Hova mentek Odették? – néztem rá anyára összeráncolt homlokkal
-Leks elvitte a nővéred Seattle-be, hogy vásároljon és lenyugtassa magát. – forgatta a szemét anya, miközben beszélt. Ő utált vásárolni.
- Tudod Anya. Fogalmam sincs, hogy Odette honnan örökölte a tulajdonságait. Nem hasonlít se rád, se Jacobra. – nevettem fel, viszont anya arcán olyasfajta fájdalom suhant át, amit még sosem láttam, pedig már láttam eléggé rossz állapotban. Tudtam, hogy nehéz élete volt. De hogy pontosan mi is történt vele, azt sosem árulta el. Viszont gyakran láttam éjszakánként, éjfél körül, amikor indultam járőrözni, hogy csendben zokogott a szobájában és egy szőke tincset szorongatott. Soha nem kérdeztem, hogy kié.
- Bocs, anya.
- Semmi baj, kicsim. Gyere, menjünk, úgy látom Ruby már ideges. – Rayn egy halvány mosolyt öltött fel, amikor kinézett az ablakon, aztán kilépett a szabadba.
***
Anya imádta a lovait. Amiből volt is pár… Ott volt az öreg Sapphire, a szénfekete csődör, aki még Ody születése előtt is anyáé volt.
Rayn a második lovat, Éjkirálynőt, egy gyönyörű szürke kancát Ody 1. születésnapjára vette neki. Odette volt az, aki örökölte anyánk hatalmas lóimádatát.
Sapphi és Királynő első csikói az Ikrek. A kívülről teljesen egyforma ébenfekete csődörök, Ruby és Diamond szinte teljes ellentétei egymásnak. Mondy világ életében nyugodt és megbízható csődör volt. Ruby viszont… Makacs volt, mint az öszvér és ha anyán kívül valaki rá mert ülni, az pár másodpercen belül repült róla.
És a legifjabb csikó, aki még alig múlt másfél éves, Lidérc. Anya kedvence.
Nem volt valami barátságos ló, viszont anya közelében egy igazi angyallá változott.
Anya mindenkiből a legjobbat hozta ki. Mindenki, aki ismerte őt, a közelében akart lenni, anya viszont jobban szerette a magányt. Furcsa ember volt. Amolyan igazi magányos farkas. De én nem bántam. Ha nyugalom kellett, vagy ha egy kis vigasztalásra vágytam, tudtam, hogy hozzá bármikor mehetek akármilyen bajom van.
Azt hiszem köztünk szorosabb kapocs volt, mint közte és Odette közt. Mindig vibrált köztük egyfajta feszültség, ami nem tudom honnan eredt. Igaz, soha nem is kérdeztem. Tudtam, hogy valamit titkol előlem, de úgy voltam vele, hogy ha fontos, akkor majd elmondja.
